Pici lányom tegnap lett 5 éves! Mintha tegnap lett volna, mikor megszületett. Egy szülinap is alkalmas arra, hogy megálljunk, és elmerengjünk picit.
Mennyi mindent kaptam tőled, mennyivel több lettem általad, kicsi drágám. Köszönettel tartozom Neked, azért, hogy vagy, azért, hogy másodszor is anya lehettem.
Emlékszem, mennyire megijedtem, amikor 10. hetes terhesen vérezni kezdtem, mennyire féltettelek. Berohantam a kórházba, ott csináltak egy UH-t, és ott voltál virgoncan, mint a Shrekből a mézeskalácsfigura, pont úgy néztél ki, és rúgtál egy hatalmasat. Végigcsináltad velem az építkezést, ott a pocakomban, nem is híztam el! Te viszont nőttél-nőttél szorgalmasan, alig bírtalak cipelni.
Engem kicsit kimerített a munkásokkal való örökös harc (apa ezt szépen átpasszolta rám), a hormonjaim a fejük tetején voltak, de a szobád elkészült időre.
Aztán azon a bizonyos hajnalon, amikor jelezted, hogy itt az idő, annak ellenére rohantam a kórházba, hogy a tesód születésénél megfogadtam, ha lesz következő, akkor inkább otthon "szenvedek" amíg lehet. Hiába, sok idő eltelt kettőtök születése között. A kórházban azt mondták, nem biztos, hogy aznap megszületsz, de haza már nem engedtek. Veled nem is vajúdtam, édes. Csak hevertem egész nap, néha el is szunyókáltam. Rendszertelenül jöttek a fájások. Késő délután megvizsgált a doki, és azt mondta, itt az idő. S attól, hogy fölálltam, mintha egy lavina indult volna meg. Nagyon ki akartál bújni. Nem telt bele 20 perc, és a karomban voltál. 4100 grammal és 56 centivel nem voltál épp pici baba, az a húsz perc, tömény szenvedés volt. De abban a pillanatban elfeledtem, ahogy oda tettek a mellemre.
Minden percre emlékszem, kincsem, mert annyi sok élményünk van. A tüneményes mosolyod, az első lépések, az első szavak. S azóta a folyamatos, óriási fejlődés, amin keresztül mentél, keresztülmész. Egy csoda, hogy az anyukád lehetek. Köszönöm, hogy része vagyok az életednek drágám, nagyon boldog szülinapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése